Koldusok országa
Meddő álmok... meggyötört emberek, Halálnászra vár a megtört koldus sereg. Csendesen tűrnek... ételük a robot… Szemük már régóta csak éhesen kopog. Eltűnt már mindenki, aki mellettük állna, Kemény munkájukért nincsen semmi hála. Csak acsargó kutyák szaggatják a koncot, S ha ellenük szólsz...? Rögtön nyakadba akasztják a koloncot. De süllyedhetnél-e már ennél alább? Kiirtani készül hőn szeretett hazád.
2006.02.10
Tobzódás
Önfeledett tombolás a gyönyörök kertjében... Lobogó fények között találod most magad, Csak a vöröslő hajnal tompítja vágyadat, Bársonyos ajkadról legördül egy vércsepp, Ebben gyűlt össze minden szenvedélyed.
2006.02.16
Hamis létben…
Élőhalottként járod A világot, szétfoszlott Lelkedből már régóta Kilopták az álmot.
Megtévesztett emberek Suhannak el melletted, Rég hazug törvényeket Tébolyultan követnek.
Mérgezett elméjükben Embertelenül élnek, Nézd...! Széttaposnak mindent, Ami elébük téved.
Önzésük, s mohóságuk Itt nem kap semmi határt, Öntörvényű buzgalmuk Bőséggel oszt hát halált.
Nincs tőlük ma nyugalom, Csak sírás, s keserűség… Övék már a hatalom, Életed minden percén.
Lenyúzzák a bőrödet, Embernek bizony sosem Néztek, hamu vagy csupán Amin keresztül léptek.
Elfajult aljas világ, Igaztalan emberek… Bűn ez? De kívánom már, Ördög vigyen Titeket!
2006.02.19
Útközben
Rajtam ül most egy kósza árny, Halkan súgja... Magával húz. Majd kéjelegve tovaszáll, Rajtam ül most egy kósza árny,
S kacagva mondja, nincs tovább A kezem nézd már érted nyúl. Rajtam ül most egy kósza árny, Halkan súgja... Magával húz.
2006.03.24
|