Önbíráskodás
Hogyan lesz valaki ennyire emberi szemét,
Hogy rabszolgának eladja
A Tsunamiban elhunyt szülők árva gyermekét?
S miféle ember az, ki e gyermeket megveszi?...
- Uram bocsásd meg ezt nekem!
Írmagostól kellene mindet elveszejteni.
2005.01.12.
Egy szó… feleségemnek
Szemed tiszta ragyogása
Záporozik arcomra,
El nem múló fénye,
Repít a magasba.
Elgyötört lelkemnek
Táptalaja
Lettél… ... s
Ezernyi nem tűnő gondolat…
Köszönöm, hogy megtaláltalak.
2005.02.14.
Bátyámhoz
(élt 49 évet, mh: 2005.03.03)
Midőn leszáll a késő este,
S eljönne a pihenés ideje,
Az ágyam ki akar vetni,
Nincsen rendben velem semmi.
Agyamban ott dobolnak
Édesanyánk zavart szavai:
- Drága kicsi babám...
- Miért hagytál el engem?
Bárcsak soha ne kellett
Volna hallanom ezeket!
Gyomrom görcsbe rándul,
Sírásom elered...
Sok bajom közepette
Miért is engedtem el kezedet?
Drága bátyus...
Betarthattad volna intelmeimet!
Gyere vissza jó anyánkhoz,
Enyhíteni szörnyű fájdalmán!
Bújj hozzá, simogasd meg arcát,
Hogy megtalálja lelke nyugalmát...
2005.03.11.
Egy gondolat
Ősi ódák, dicső költemények,
Hívjátok a szegényt sose múló kéjre,
Másra itt már úgy sincs nagyon sok esélye.
2005.04.05.
Oltalom
Kezed többé nem engedem.
Költözzön lelkünkbe béke,
Nyugalom, mely örökre kitárja
Szívünk résre nyitott kapuját.
Szemem tüze új erőt
Élesszen fel benned,
Ne félj most semmitől...
Szárnyaim védenek.
A szél hárfa hangját hozza
A felhők tengerén át,
Kelj fel! S gyere hozzám,
Pihenni fájdalmas utadat,
Mit megtettél egy pillanat alatt,
Szívem kísérte szabadulásodat.
2005.04.22
Függőségben
Bűzös hulladék közt
Lövöd
Hülyére magad…
Milyen jó…! S bekattan agyad.
Elfutnának
Az utcák,
Mikor meglátják
Holtfehér arcodat,
S elfutnak az emberek,
Mikor őket üldözőbe veszed.
Valahogy pénzt gyűjtesz
Egy újabb lövésre…
S nem látod be még,
Hogy salakodon ér a vég.
2005.06.24
Elfelejtett igazolvány
Lassan bandúkolok,
A garázsom felé,
Fejemben verssorok...
Mind az enyészeté.
Feltámadnak a fák,
Zizegnek a levelek,
Szúnyogok próbálják
Leszívni véremet.
Mögöttem körmök verődése hallik,
Hátranézek, de nem látok semmit.
Valami követ engem... érzem...
Felgyorsítom ezért léptem.
Egyre sötétebb lesz az út,
Úgy érzem már nincsen kiút,
A lábamon egy ütést is érzek
Most gyorsítok be csak végleg.
Megérkezem, keresek vadul,
Lábam kitámaszt, a kulcs fordul,
Ajtó nyílik, kapcsoló...? Kattan,
Pár bogár azonnal bepattan.
Ajtót csukd be azon nyomban!
Igazolvány...? Zsebben is van.
A KÖRÖM ismételten neszez,
Egy kicsit ezért megdermedek.
Majd hosszú ideig fülelek,
Körmök távolodnak... Ügyesek...
Óvatosan kinézek, semmit sem látok,
Ajtó bezár, s hazáig már meg nem állok.
Időnként azért hátra-hátra nézek,
Sehol senki, az ablakokban fények.
Pechemre az eső is elered,
S csuromvizesen hazaérkezek.
2005.07.10
Utódomnak
(S mindenkinek Magyarországon)
Óvatos légy
Vándor,
Aki
Követsz engem.
Oly hellyel
Dobott meg
Jövőd,
Amit
Lehet megbánsz, s
Amidőn rájössz rosszul döntöttél
Igyekezz, s ne habozz
Nagyon
Gyorsan a
Tettek mezejére lépni, míg
Óvatlanul
Lehet késő lesz.
2005.07.21
Mondd...
... bolond sorsom
Mit akarsz tőlem?
Miért dobálsz koszos
Elnyűtt rongyként engem?
... mit vétkeztem ellened?
S miért is nem engeded
Nyugodtan felnevelnem
Két tanuló gyermekem?
S ... el nekem azt is!
Miért dönthet mindig,
Ki örökkön a mohóságnak él?
S nincs benne semmi emberségesség...
2005.07.26
Mámor
Mákgubókból fehér lé csordul,
Arcod lassan szellemmé torzul,
Kezedben az élet már kicsorbult,
Nincs miért küzdj, és agyad elborul...
Rózsaszín felleg mámorod,
Pálmának látja a mákot,
S már nagyívben leszarod
E kegyetlen világot.
2005.07.31
|