Drága babómnak
(kis unokámhoz)
(Apnoéban)
Sokszor elmerengtem,
leírjam ezt a történetet...?
Végül úgy döntöttem
leírom... Igen.
Történt egyszer
(alig voltál három hónapos),
mély sötétből
kómásan arra ébredek,
rázod a testem,
s halkan suttogod:
Ne hagyj el engem!
Ne hagyjál engem el!
Bódultan mormogtam
dehogy hagylak,
dehogy hagylak el
Édes kicsi kincsem.
Kisvártatva erősebb
rázásra ébredek
s hangosan kiáltottad:
Ne hagyjál engem el!
Erősen kalapált szívem,
izzadtan levegőért kapkodtam,
Dehogy hagylak, dehogy hagylak el,
drága kicsi kincsem...!
Kínlódva felültem az ágyban.
sírás remegtette testem...
Drága babóm, Őrangyalom.
Megmentetted az életem.
2025.05.14
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
