NE FÉLJ!
                       (reagálás Kamarás Klára: Kétség című versére)
 
                       Ne félj, hisz senki sem tudhatja meddig élhet,
                       De annak örülök, hogy van még benned élet.
                       Nem tudom megmondani miért igen, s miért ne…
                       Csak azt tudom egyszer elmondhatod majd: vége.
                       Ám ne csüggedj, s ne marcangold magad,
                       Mert lelked minden rezdülése bennünk örökre megmarad.

                       2003.07.21

                             A JÁTÉK VÉGKEZDETÉN
                                    (észrevétel Kamarás Klára: A játék végén versére)

                                    Az őrült sivatagot önmagad gerjeszted
                                    Mert csak állsz és nem cselekszel.
                                    Keress barátokat, akik növelik erőd!
                                    Így már nem csak magadnak lesz elég,
                                    Hanem másoknak is adhatsz biztatást:
                                    -Tovább az élet játszóterén.

                                    Ha nem mersz kaput nyitni a világra,
                                    Úgy ne csodálkozz, hogy ócska
                                    Kártyavárként jön a napvilágra,
                                    Az mit féltve őrzöl lelked rejtekén.

                                    Benned is ott lapul a mag,
                                    Bátran növekedj a Nap elé,
                                    Minél többen tudjanak
                                    Megpihenni árnyékod alatt.

                                    Mégegyszer csak annyit,
                                    Keress barátokat,
                                    S életed maga lesz
                                    A virágzó rét.

                                    2002.06.23. 

                                   VÁLASZ HALÓNAK
                                            (Halo: Kersetelek, kutattalak versére)

                                           Keressed, kutassad,
                                           E csodás teremtést,
                                           S ne rémüljetek meg,
                                           Ha szívetek össszeér.

                                           A tűzmadár gerjessze
                                           Lángotok minél magasabbra,
                                           Ha ily szép vers születik
                                           Lelkemet mindig vigasztalja.

                                           2002.08.03

                          MIÉRT?

                                (Poéta:Egyedül című versére)

                                Ne kívánd oly nagyon a megváltó halált,
                                Próbáld meg legyőzni másképpen a magányt.
                                Hadd kérdezem mi baj?  Mondd... Mi az ami bánt?
                                Hátha tudok neked mutatni egy irányt.

                                Megértem bánatod, mert volt részem benne,
                                Voltam társaság kitaszított gyermeke.
                                Nehezen tudtam elfogadni másokat,
                                Nem volt, kivel megosztanom a gondokat.

                                De most már van család és voltak szeretők,
                                Igazbarátra még nem volt jelentkező…
                                Nagyon szeretném tudni bánatod okát!
                                Mert leköpni... Leszúrni... Csakúgy…  Nem szokás.
 
                                2002.06.01

                            MÓCSAINÉ KÁPRÁZAT című versére

                                   Álmod csodás mezejére eljutottam,
                                   Fehér fényeiddel együtt úsztam,
                                   Ez a boldogság ne hagyjon el sohasem,
                                   S jó lenne, ha idejutna a világegyetem.

                                   2005.01.20.