Mócsainé Várvölgyi Csilla:
Káprázat
Porszem vagyok ezen a világon,
semmiből jöttem, sehová sem vágyom.
Agyam rezgése mégis azt dobogta:
-Emelkedjek fel, a magasba.
A világot végtelen távolságból láttam.
Álmaim mezején jártam.
Egy csillagról néztem le a Földre.
Boldogság fogott el örökre.
Belenéztem a lángoló Napba.
Nem féltem a fénytől, bár szemem vakította.
Szabadnak születtem, csodáltam a világot
a csend honolt, madár sem járt ott
Nem létezett irigység.Kapzsiság és éhség.
Én voltam a minden.Alkotás és készség.
Fehér fényben úsztam, az öröklétben.
Káprázat voltam az idők tengerében.
Szemendei Ágnes:
Bezárt szív
Mikor úgy éreztem
vége, nincs tovább,
bezártam a szívem,
becsuktam ablakát.
Elbújtam egy sarokba,
hallgattam a csöndet.
Azt hittem így marad,
de egyszer dörömböltek.
Oly sokáig volt már
éjjel nappal zárva,
úgy hittem nyithatok,
nem vártam csodára.
Te jöttél, maradtál,
nem várt már csönd.
A magányt kézenfogva
halkan elköszönt.
Az eltelt idő alatt
megszületett a csoda.
Ugy hívják szerelem,
szívünk az otthona.
Sárhelyi Erika:
Aludj, kicsim
Aludj, kicsi fiam,
Én őrzöm álmodat,
Már oson az éjjel
Az ablakod alatt.
Párnád sarkán pihen
Egy kósza csillagfény,
Elpihen a világ
A sötét rejtekén.
Madár sem dalol már,
Aluszik a zöld rét,
Álmodat vigyázzák
Meseszép tündérkék.
Bekukkant a vén Hold,
Derűs és kerekded,
Megsimítja lágyan
Rebbenő szemedet.
Aludj, kicsim, aludj,
Álmodj varázslatot,
Elhozza a reggel
Gyönyörű holnapod.
2004. július 8.
Víg Éva:
Éjjeli dal
Ha az est leszáll,
s halkan döngicsél az álom,
befelé nézve,
csillagok meséit várom.
Az éj rám köszön,
s képzelet repít az égen,
virágok nyílnak
a puha, bársonykék réten.
Vágyak tüze hamvad
csillagok porában,
szikrázó Nap-könnyek
mutatják... hajnal van.
Turóczi Levente:
Ha...
Ha menekülnél messze tőlem,
És a tenger legmélyebb
Zugába is bújnál:
Utánad merülnék,
Mint valami
Áldott
Búvár...
Kiből az éltető levegőt úgy
Kapod szomjas lelked
Sóvárgó szívébe,
Mint ahogyan
Merül velem
Hozzád az
Áldott Nap
Fénye.
Skrabák Ágnes:
Mindhalálig... /Zséda után szabadon/
Bárhol fújjon a szerelem szele,
és legyen bár sós könnyekkel tele,
bárhogy, de utad vezessen felém,
ébredj és szeress álmaink egén,
vagy égessen forró szenvedélyem,
álmodj és ölelj csillagos éjen,
mindhalálig szeretlek, már érzem,
mellettem élhess, Istentől kérem!
Szabolcs Piroska Julianna(Csingi):
Avar, füst, arany
Míg kávém gőze lebeg
s az üvegen vidáman
csúszkál a nyár
már avar, füst, arany
lopózik a parkon át,
s egy ütem dörömböl
a lelkemben
carpe diem...
Pillám nehéz
pergő falevél...
mellettem az ősz
lustán megáll
ma délután....
carpe diem
és holnapután?
2005.09.
Ligeti Éva:
Labirintusban bolyong a lelkem
Labirintusban bolyong a lelkem
Balgaság minden elhitt gondolat
Kiutat ebből eddig nem leltem
Pillanat fénye rejtett gondokat
Szüntelen cikáz bennem a kétség
Valóban önzés, hogy még szeretlek?
Borús ég alól nem látszik kékség
Könnyek között csak néha nevetek
Szeretetlenül sivár az élet
Nem látom kőfal mögül az utat
Fájdalmas nekem ez az ítélet
Csillagos égbolt távolba mutat
Bolyongok mélán a falak között
Meglátom magam ferde lépteit
Érzelemkáosz máig üldözött
Nem látom csupán torzult képeit
Csalfaság minden színes varázslat
Mögötte üres kósza képzelet
Követhetetlen hatásvadászat
Élvezhetetlen kétes élvezet
Labirintusban bolyong a lelkem
Balgaság veszni’ hagyni éveket
Ideje lenne magamra lelnem
Ameddig végleg el nem tévedek
2005.11.21
Füredi Judit:
Búcsú egy baráttól
Most elmész, elsodor tőlem az Élet
Mit tehet ilyenkor egy barát:
Könnyes szemmel elenged téged...
Lelkünk majd egyszer egymásra talál
Akkor majd ezernyi pillangó táncol
Fogjuk erősen egymás kezét
-Legyek a világban- én is, te is-bárhol
Nem eresztlek soha, nem én...
Most pedig szaladj, menj el
Ne nézz vissza- szép emlék maradsz
Kísérjen téged követő szemem
Én ott leszek majd, bármerre is haladsz
2005.12.08
Kamarás Klára:
Hajléktalan az éjfélimisén
Ide csak melegedni jöttem
Kinn hull a hó, s az éj hideg.
Ruhám kopott, hát tőlem itt is
Elhúzódnak az emberek.
Az imákból már rég kikoptam
S a hangom is olyan rekedt…
Itt ének száll feléd, s imádság
Velük szárnyalni nem merek.
Régi imáim elfeledtem:
Pedig nagyanyám oktatott…
De itt a tömjénfüstös éjben
Valami fájón felragyog.
Igen, hazudtam, loptam, ittam,
Volt asszonyom, de elhagyott.
A gyermekem, ki tudja hol van?
Talán még él, talán halott.
Én nem kérek már semmi kincset:
Adtál, s elszórtam eleget…
Csak hadd maradjak itt a fényben,
S jusson nekem is szeretet.
2005.12.14.
|