Ne kérdezd...
Ne kérdezd tőlem merre jártam,
Vérmocsárban, rothadó tetemek közt,
Szétroncsolt emberek kísérnek,
A lemenő nappal nyújtózni az égre,
Meggyötörni a szívem, hullni feledésbe.
Torkomra forrt ujjuk, vérük engem gyaláz,
Könnyel teli arcok kísérik a halált.
2002.
Fejlődés
Maró metszőfogak, vergődő halál,
Eltűnik egy faj, keressük az irányt.
Csapódó balták, reccsenő koponyák,
Öljük meg véreink? Így lesz jó tálán?
Suhanó kardok, elmúló emberár,
Letűnnek a korok s haladunk tovább.
Villanó puskák, megrázó nagycsaták,
Országok buknak el századok során.
Taposóaknák, röppenő daliák,
Nem mentünk még elég szenvedésen át?
Visító bombák, elsöprő sugárzás,
S elfogytak... kikkel teljes volt a világ.
2002.08.23
35 C fokban
Munkahely
Meleg
Vérnyomás
Ellazul
Szemek
Záródnak
Csak
Főnök
Jöhet
Vadul
Szól
Éledek
Bamba
Résnyire
Kitárt
Üveges
Tekintet
Rám mered
Mérgezett
Nyilak
Röpködnek
Felém
Pajzsom
Erős
Előttem
Szabályok
Mondtam
Klíma
Híján
Sziesztázom
2002.08.13
Szerelem lett volna
Megláttam
Fényed
Kerülted
Szemeim
Zavarod
Megigéz
Kihívás
Volt ez
Leültem
Melléd
Szép szavakat
Súgtam
Nem is
Ellenkeztél
Felemelted
Tekinteted
Mosolyod
Csábított
Fékezés
Megállás
Ajtók nyitódnak
Felálltál
Intettél
Ott hagytál.
2002.08.13
|