ÁLOMKÉP
Szeretném feledni színemet,
Szeretetre nevelni gyermekem,
Szeretnék új életre kelni,
Egyszerű emberként
Végül megpihenni.
2002.
VÉG
Messzi távolból felröppenő sugárkeselyű,
Ha csőrét kitátja, az élet kipusztul.
Anyák csitítanák gyermeküket, de minek?
A dögsugár, csak a házakat hagyja meg.
Bizonyságul, valamikor volt élet a Földön,
Az ember megunta, s kipusztította önnönmagát.
2002.
TŰNŐDÉS
Eltűntek az édes álmok
Nem látok mást,
Csak véres valóságot.
Túllépsz állat voltodon?
Zsigerekben túrás helyett,
Nyaralhatnál már a Holdon.
2002.11.05
BÁBEL
Dallamok szárnyain
Lebegve szállok,
Lehunyt szememmel
Látok egy távoli világot.
Bábeli zűrzavar tölti be a teret,
A terített asztalról
Bőven jut mindenkinek.
2002.11.11
HÁBORÚ RÉME
Sötét felhőket gerjeszt a gyűlölet,
Feszülő inak mélyén a félelem remeg.
Nem számít a kín, az ártatlan halál?
Meggyalázott emberek vére hull majd ránk.
2003.02.01
KÖNNYEIM
Mostanában megtörténik velem,
Ülök a képernyő előtt, s előttem
A háború szörnyű képei pörögnek,
S érzelmeim bennem, a felszínre törekednek…
Vasmarkok szorongatják torkom,
A szememben könnyek gyűlnek…
Erősnek kell lennem!
S így takargatom szeretteim elől:
Ne vegyék észre gyengeségemet...
2003.03.28
REMÉNY?
A remény mindennap újra kél?
Sok ember mindennap ezen él.
Sorsuk millió szívet megdobogtat,
De tenni bizony nem tudnak sokat.
Hisz nékik is csak kevés adatott,
Ki tehetne az lopja el a falatot.
Sohase add fel a reményt!
Az éhezés húsodat csontodra aszalja,
Megvénül arcod, felpüffed hasad,
Büszkesége lettél volna Auswitznak.
Sohase add fel a reményt!
Múltad nemsokára véget ér,
S része leszel a nagy körfolyamnak,
Tetemeden dögkeselyűk marakodnak.
2002.08.11
|