Felvételi utózöngék
95 kontra 123(119)
avagy hülye játék a gyerekekkel
Gyomor... szorítottan,
Várod az eredményt,
Él benned nap mint nap
Az elfojtott remény.
Sikerül bejutnod
A választott szakra,
Hiszen tavaly még a
Ponthatár gyatra
Volt ezen a karon,
Jelentkezett oda
Sok buta amazon...
S jön a nagy pillanat,
Kedv... Gyorsan lelohad
Felemelték a határt,
Ha nem is az égig,
Csak addig hogy ne juss
El a megemelt lécig.
Eddigi remény fuss...
Ki tudja miért? De
Gyorsan egy évhez jutsz.
2006.07.26
Egy képzelt vallomás...
Minden perc, mit együtt tölthetek veled,
A lebegés végtelenjét jelentik nekem.
Az ég nálad mindig vidáman ragyog,
Maradni örökre melletted akarok.
Lelkem tükrét benned megtalálom,
Engedd innom éltető forrásod!
Boldogság szirmait lábad elé szórnom,
Arcodra az öröm könnyeit csábítnom.
Majd megállok, s karjaimba veszlek,
Tested minden rezdülésére figyeljek.
Elrepítelek vágyaid titkos szigetére,
Melletted leszek végig, lelked örömére.
2006.08.24
Éjszakák egy padon...
Lemegy a nap, vöröslik a fénye,
Szerelmeket sző a fák menedéke.
Idős néni kíséri hű barátját,
Hűs szellő hozza boldog csaholását.
Bokrok tövében egy eldugott padon,
Gyönyörű lány ül, s szomorú nagyon.
Barátja eldobta lelketlenül,
Smaragd szemeire fátyol terül.
Fenn szárnyak halk suhogása hallatszik,
Valamit üldözőbe vett egy kuvik.
A távolban most vidám tücsök húzza... Elhallgat,
S neked újra csak a magány ölelése marad.
2006.08.30
Kollégiumi értékrendek
(avagy nem változott semmi az elmúlt 20 évben)
Oktalan gondolat
Járta át fejed.
Minek képzelted magad...?
Talán szegénynek?
Létminimum alatt
Tengeted keserű életed,
S merészen gondolod,
Gyermeked majd kap kollégiumot.
Hisz te vagy a nép,
Te vagy az alja,
Neked építik az országot
Politikusaink apraja, s nagyja.
S ekkor kiderül, mily gazdag is vagy...
Több a jövedelmed,
Mint egy 200 birkás parasztnak,
Sőt nem egy dúsgazdag vállakozónál,
Így hát a kollégium kinek jár?
Hát nem nekik?
Hisz szegények a gyereket
Böhöm nagy terepjáróba fektetik.
Őket illeti a hely bizony...
Hogyan képzelhettem én bolond,
Hogy a helyzet mitől lenne jobb,
Mint nekem volt...
Már akkor is én voltam a gazdag
Mivel az ötödik kategóriát tapostam,
Mint munkásszülők dúskáló gyermeke,
S szegény elesett TSZ elnök
A betevőt alighogy megkereste.
2006.09.06
Búcsúzás...
(egy kedvenctől)
Bekopogtál
Pillanat, melytől
Mindig féltem,
Nyugtalanok napjaim,
Hisz nem tudok már
Semmit tenni érted.
Próbállak vidítani,
De feladtad,
Nem kéred az ételt.
Napok óta agonizálsz,
S én csak ülök,
Tehetetlenül nézem
Ahogy gyengülsz,
S levegőd
Sípolva jár,
Tested most egy
Börtön, s lelked
Szabadulásra vár.
Biztatlak...
Menj! Menj!
Szállj a magasba már!
Elég volt a kínból!
Lépj..., s élj
Boldogan tovább!
2006.09.29
Rémképek
Elnyelt álmoktól
Korhadó nappalok
Tavába fulladt
Hörgő testek
Dermedt üvöltését
Fojtogatja a szél,
Meggyalázott
Vérerek durranak
Kivájt szemekben,
Lápba merülő kórók
Kötik indáik
Rothadó fákhoz,
Csupasz nyoszolyán
Görcsbe merevedett
Láthatatlan testek
Könyörögnek
Fületlen
Szobrokhoz,
Foszladozó markok
Rángatják
Szemfedőik,
Mészfehér arcok
Tolonganak keselyű vájta
Fekete sebekből,
S mily büszkék lehettek
Dicső alkotásaitokra,
Szép hazám megrontói.
2006.10.02
2006 Október 23
Szégyen kínja égeti arcom,
Mondjátok meddig kell még
Szégyellnem magyar mivoltom?
Meddig tiporjátok az országot mindenfelé sárba?
Meddig szégyenít még minket?
Bűnös harcotok, oly bűzösen rothadó láza.
Meddig játszátok a hőst és sértettet?
Talán addig...,
Míg el nem fogy a nemzet?
Kikből fogtok majd akkor hasznot nyúzni?
A bolond szerepét,
A nép, már nagyon kezdi unni...
S hej, de megérdemelnétek...!
Egyszer népetek hűlt helyét nézzétek,
Mert találtak egy hont, hol értük is küzdenek.
2006.10.26
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
