Koldusok országa

                                    Meddő álmok... meggyötört emberek,
                                    Halálnászra vár a megtört koldus sereg.
                                    Csendesen tűrnek... ételük a robot…
                                    Szemük már régóta csak éhesen kopog.
                                    Eltűnt már mindenki, aki mellettük állna,
                                    Kemény munkájukért nincsen semmi hála.
                                    Csak acsargó kutyák szaggatják a koncot,
                                    S ha ellenük szólsz...?
                                    Rögtön nyakadba akasztják a koloncot.
                                    De süllyedhetnél-e már ennél alább?
                                    Kiirtani készül hőn szeretett hazád.

                                    2006.02.10

                                Tobzódás

                                Önfeledett tombolás a gyönyörök kertjében...
                                Lobogó fények között találod most magad,
                                Csak a vöröslő hajnal tompítja vágyadat,
                                Bársonyos ajkadról legördül egy vércsepp,
                                Ebben gyűlt össze minden szenvedélyed.

                                2006.02.16

                                         Hamis létben…

                                         Élőhalottként járod
                                         A világot, szétfoszlott
                                         Lelkedből már régóta
                                         Kilopták az álmot.

                                         Megtévesztett emberek
                                         Suhannak el melletted,
                                         Rég hazug törvényeket
                                         Tébolyultan követnek.

                                         Mérgezett elméjükben
                                         Embertelenül élnek,
                                         Nézd...! Széttaposnak mindent,
                                         Ami elébük téved.

                                         Önzésük, s mohóságuk
                                         Itt nem kap semmi határt,
                                         Öntörvényű buzgalmuk
                                         Bőséggel oszt hát halált.

                                         Nincs tőlük ma nyugalom,
                                         Csak sírás, s keserűség…
                                         Övék már a hatalom,
                                         Életed minden percén.

                                         Lenyúzzák a bőrödet,
                                         Embernek bizony sosem
                                         Néztek, hamu vagy csupán
                                         Amin keresztül léptek.

                                         Elfajult aljas világ,
                                         Igaztalan emberek…
                                         Bűn ez? De kívánom már,
                                         Ördög vigyen Titeket!

                                         2006.02.19