Megújultan
Hallgattam patak vidám surranását,
Figyeltem hullócsillagok múlását.
Orromban friss harmat illata,
Gyorsan eltelt ez az éjszaka.
Éreztem bőröd finom, s meleg...
Elégetett perzselő szemed.
Kívántam ajkaid mohó tüzét,
S újra megtaláltuk testünk üdvét.
2005.09.05
A hitvány mérnök
(avagy rajzolat a máról)
Munkanélküliként
Feltettem kérdésem,
Résztvehetnék-e
Valamilyen átképzésen?
Választ erre
Gyorsan kaptam,
Ilyen hülyeségre
Hogyan gondolhattam.
Példaképül adták nekem
A lestrapált utcanőt,
Ki mindig becsületben
Fizette a ráesőt.
Nézd,
Ő sok mindent támogatott,
S elismerésként
Menedzserképzést kaphatott.
2005.09.13
Magába zártan
(küzdelem az autizmussal)
Felhőtlen örömben fogant piciny élet,
Nem tudhatod mit hoz,
Örömöt, bánatot vagy keserűséget.
Kacagsz midőn eljön a nap,
A széltől is óvod,
Ne érje soha semmi baj.
Ám lopakodva beköszön a pokol,
Észre sem veszed,
Mit rontottál, hogyan, s főleg mikor?
Felismerésbe beleremeg tested...
Elveszett gyermeked?
Kicsiny lelkéből végleg kirekesztett?
Arcáról eltűnt már teljesen a mosoly,
S rádöbbensz... Mennyire
Megszűnt köztetek szinte minden közös pont.
Nem néz a szemedbe, kínlódás etetni,
Oly nehezen lehet
Cipőjét, s ruháját vele felvetetni,
Nem hagyhatod a lakásban soha magára,
Mert sosem tudhatod mikor hozza
Egy szokatlan hang, őrjöngő vonaglásba.
A családot szép lassan felégeti,
Hiába keresgélsz, évek óta
Nincs olyan, aki tudna segíteni.
Minden reményed rég elúszni látszik,
De jön egy csodás fénysugár,
Amelytől szíved újra kivirágzik.
Adományokat gyűjtesz a hosszú útra,
S türelmetlenül várod már
Megkezdődjön az amerikai kúra,
Melynek minden perce lélekölő gyötrelem,
De lelked erős, mert eredményes a játszóházban
Eltöltött sok sírás, közös játék, küzdelem,
S biztatnak az orvosok is, nagyon jó úton jártok,
Nagy-nagy türelemmel, és kitartással, nemsokára
Szégyenérzet nélkül, ismét emberek között álltok.
2005.10.07
Édes álom
Keringőre hív egy édes álom,
Repülsz benne hattyúszárnyon,
Lanthúrok vidám futama kísér,
Lebegve forgat egy játékos szél.
Fehér felhők felett kecses táncod járod,
Szerelmed sem alszik Hófehérke álmot,
Harsonák repítik a világban szerteszét,
Megtaláltad szívednek egyetlen szerelmét.
Mindenfelé tűzpiros virágok nyílnak,
Pompás illatukkal szerelemre hívnak,
Súlytalanná tesz a felhőtlen mámor,
Bár sose érnél véget...! Édes álom.
2005.10.14
Sorsom
Nem vagyok
Látható,
Mindenhol
Levegő
A részem,
Semmi sem
Sikerül,
Mert nagy
Az előzékenységem.
(Avagy hülyeségem?)
Nem taposom
Senki belét,
Mindenki
Elém férhet,
De belém
Rúg még
Az is,
Kinek
Nemrég
Nyújtottam
Segítséget.
Arc...
Leköpve,
Önbecsülés...
Mélyen,
De lelkem
Gyorsan
Megbocsát,
Mert sajnos
Így írták
Ezt, mikor
Készült
Születésem.
2005.10.14
Első pillanatok
(visszaemlékezés 23 évvel ezelőttre)
Egy elillant pillanat volt csupán?
Egy pillantás? Vágy egy látomás után?
Egy véletlen találkozás az utcán,
S újra kitárul a lezárt világ.
Arcodon oly kedves mosoly villan,
Szemedben szolíd csábítás csillan,
S érzem lelkem lüktető remegésén,
Kincset leltem a szerelem tengerén.
Örömtáncot jár rajtam a holdfény,
S fejemből azonnal segélyhívások
Szállnak feléd, alighogy elválunk.
Tűz ég bennem? Mikor találkozunk
Újra? S szenvedem minden pillanatot,
Melyben nem fonhatom magam köréd.
2005.10.21
Tépelődés
Fáradt
Megunt
Élet,
Mondd
Mire
Vagy
Jó?
Csak
Arra,
Hogy
Nekem
Okozz
Kellemetlenséget?
Bűn
Tudom
Elvenni
Téged,
De
Mostanában
Terhemre
Vagy.
Nem
Kedvellek.
Nem akarlak
Fenntartani...
Érted?
Megyek,
Mert
Mennem
Kell!
Hisz
Csináltam
Két
Felelőtlenséget,
De örülök,
Mert
Nemsokára
Elfogy
Minden
Javam,
S így
Búcsút
Mondhatok
Neked
Végleg.
2005.11.05
|