Megújultan

                                      Hallgattam patak vidám surranását,
                                      Figyeltem hullócsillagok múlását.
                                      Orromban friss harmat illata,
                                      Gyorsan eltelt ez az éjszaka. 

                                      Éreztem bőröd finom, s meleg...
                                      Elégetett perzselő szemed.
                                      Kívántam ajkaid mohó tüzét,
                                      S újra megtaláltuk testünk üdvét. 

                                      2005.09.05

                                  A hitvány mérnök
                                          (avagy rajzolat a máról)

                                           Munkanélküliként 
                                           Feltettem kérdésem,
                                           Résztvehetnék-e
                                           Valamilyen átképzésen?

                                           Választ erre
                                           Gyorsan kaptam,
                                           Ilyen hülyeségre
                                           Hogyan gondolhattam.

                                           Példaképül adták nekem
                                           A lestrapált utcanőt,
                                           Ki mindig becsületben
                                           Fizette a ráesőt.

                                           Nézd, 
                                           Ő sok mindent támogatott,
                                           S elismerésként
                                           Menedzserképzést kaphatott.

                                           2005.09.13

                      Magába zártan
                            (küzdelem az autizmussal)

                            Felhőtlen örömben fogant piciny élet,
                            Nem tudhatod mit hoz,
                            Örömöt, bánatot vagy keserűséget.

                            Kacagsz midőn eljön a nap,
                            A széltől is óvod, 
                            Ne érje soha semmi baj.

                            Ám lopakodva beköszön a pokol,
                            Észre sem veszed,
                            Mit rontottál, hogyan, s főleg mikor?

                            Felismerésbe beleremeg tested...
                            Elveszett gyermeked?
                            Kicsiny lelkéből végleg kirekesztett?

                            Arcáról eltűnt már teljesen a mosoly,
                            S rádöbbensz... Mennyire
                            Megszűnt köztetek szinte minden közös pont.

                            Nem néz a szemedbe, kínlódás etetni,
                            Oly nehezen lehet 
                            Cipőjét, s ruháját vele felvetetni,

                            Nem hagyhatod a lakásban soha magára,
                            Mert sosem tudhatod mikor hozza
                            Egy szokatlan hang, őrjöngő vonaglásba.

                            A családot szép lassan felégeti,
                            Hiába keresgélsz, évek óta 
                            Nincs olyan, aki tudna segíteni.

                            Minden reményed rég elúszni látszik,
                            De jön egy csodás fénysugár, 
                            Amelytől szíved újra kivirágzik.

                            Adományokat gyűjtesz a hosszú útra,
                            S türelmetlenül várod már
                            Megkezdődjön az amerikai kúra,

                            Melynek minden perce lélekölő gyötrelem, 
                            De lelked erős, mert eredményes a játszóházban
                            Eltöltött sok sírás, közös játék, küzdelem,

                            S biztatnak az orvosok is, nagyon jó úton jártok,
                            Nagy-nagy türelemmel, és kitartással, nemsokára
                            Szégyenérzet nélkül, ismét emberek között álltok.

                            2005.10.07

                          Édes álom

                                Keringőre hív egy édes álom,
                                Repülsz benne hattyúszárnyon,
                                Lanthúrok vidám futama kísér,
                                Lebegve forgat egy játékos szél.

                                Fehér felhők felett kecses táncod járod,
                                Szerelmed sem alszik Hófehérke álmot,
                                Harsonák repítik a világban szerteszét,
                                Megtaláltad szívednek egyetlen szerelmét.

                                Mindenfelé tűzpiros virágok nyílnak,
                                Pompás illatukkal szerelemre hívnak,
                                Súlytalanná tesz a felhőtlen mámor,
                                Bár sose érnél véget...! Édes álom.

                                2005.10.14

 
                                          Sorsom

                                                    Nem vagyok
                                                    Látható,
                                                    Mindenhol
                                                    Levegő
                                                    A részem,
                                                    Semmi sem
                                                    Sikerül,
                                                    Mert nagy
                                                    Az előzékenységem.
                                                    (Avagy hülyeségem?)
                                                    Nem taposom
                                                    Senki belét,
                                                    Mindenki
                                                    Elém férhet,
                                                    De belém
                                                    Rúg még
                                                    Az is,
                                                    Kinek
                                                    Nemrég
                                                    Nyújtottam
                                                    Segítséget.

                                                    Arc...
                                                    Leköpve,

                                                    Önbecsülés...
                                                    Mélyen,

                                                    De lelkem
                                                    Gyorsan
                                                    Megbocsát,
                                                    Mert sajnos
                                                    Így írták
                                                    Ezt, mikor
                                                    Készült
                                                    Születésem.

                                                    2005.10.14

                             Első pillanatok
                                    (visszaemlékezés 23 évvel ezelőttre)

                                    Egy elillant pillanat volt csupán?
                                    Egy pillantás? Vágy egy látomás után?
                                    Egy véletlen találkozás az utcán,
                                    S újra kitárul a lezárt világ.

                                    Arcodon oly kedves mosoly villan,
                                    Szemedben szolíd csábítás csillan,
                                    S érzem lelkem lüktető remegésén,
                                    Kincset leltem a szerelem tengerén.

                                    Örömtáncot jár rajtam a holdfény,
                                    S fejemből azonnal segélyhívások
                                    Szállnak feléd, alighogy elválunk.

                                    Tűz ég bennem? Mikor találkozunk
                                    Újra? S szenvedem minden pillanatot,
                                    Melyben nem fonhatom magam köréd.

                                    2005.10.21 

                                          Tépelődés

                                                     Fáradt
                                                     Megunt
                                                     Élet,
                                                     Mondd
                                                     Mire
                                                     Vagy
                                                     Jó?
                                                     Csak
                                                     Arra,
                                                     Hogy
                                                     Nekem
                                                     Okozz
                                                     Kellemetlenséget?

                                                     Bűn
                                                     Tudom
                                                     Elvenni
                                                     Téged,
                                                     De
                                                     Mostanában
                                                     Terhemre
                                                     Vagy.
                                                     Nem
                                                     Kedvellek.
                                                     Nem akarlak
                                                     Fenntartani...
                                                     Érted?

                                                     Megyek,
                                                     Mert
                                                     Mennem
                                                     Kell!
                                                     Hisz
                                                     Csináltam
                                                     Két
                                                     Felelőtlenséget,
                                                     De örülök,
                                                     Mert
                                                     Nemsokára
                                                     Elfogy
                                                     Minden
                                                     Javam,
                                                     S így
                                                     Búcsút
                                                     Mondhatok
                                                     Neked
                                                     Végleg.

                                                     2005.11.05