TÉVELYGŐ ALAKOD…
Tévelygő alakod mikor lebben elém?
Hívó hangod mikor csendül felém?
Vágyódom hozzád teljes szívemből.
Együtt a percek gyorsan teltek,
Nélküled csak búsan tekergek.
Tiszta lelked táplálta fényemet,
Tenyeremen hordoználak tégedet.
Az üresség fájó érzése kerít hatalmába,
Reménytelenül várakozom… mindhiába.
Pedig szelíden ölelnélek, s hajnalig szeretnélek.
Gyönyörű kincseid rejteném karomba,
S vennélek téged örök oltalomba.
2002.06.29
KERESÉS
Az éjjel ködfátyolán át
Keresem az utam hozzád.
Sehol egy fény, halovány derengés,
Reményem nem táplálja senki.
Nincs kéz, mely nyugvást hozna testemnek.
Ma este sem villan rám szemed barna fénye.
Hiányzol! Jöjj! Gyere... Kérlek!
Enyhítsed bánatom!
Hadd temessem arcom kezedbe!
Hódíts meg újra, s ajkad símogassa ajkam,
Szívünk egymáshoz visszatérjen,
Szerelmünk véget ne érjen!
2003.03.04
VÁGYAKOZÁS
Tengerek minden poklát
Bejárnám érted,
Hogy újra velem légy
Minden estémen.
Áhítom szavaid,
Mint szomjazó föld a vizet.
Vágyom karodba,
Mely mindig mámorít.
Szeretnék veled víg táncot járni,
S csillagok alatt hosszasan sétálni.
2002.
HIÁNYZOL
Máris érzem hiányodat,
Még le sem ment a Nap.
Próbálok verset írni,
S nem jut eszembe semmi.
Olyan vagy nekem, mint
Drogosnak a kábítószer?
A fejem üres, lelkemen a rémület,
Nem tudok írni többet nélküled?
2002.06.01
|