Önbíráskodás

                              Hogyan lesz valaki ennyire emberi szemét,
                              Hogy rabszolgának eladja
                              A Tsunamiban elhunyt szülők árva gyermekét?

                              S miféle ember az, ki e gyermeket megveszi?...
                              - Uram bocsásd meg ezt nekem!
                              Írmagostól kellene mindet elveszejteni.

                              2005.01.12. 

                                  Egy szó… feleségemnek

                                           Szemed tiszta ragyogása
                                           Záporozik arcomra,
                                           El nem múló fénye,
                                           Repít a magasba.
                                           Elgyötört lelkemnek
                                           Táptalaja
                                           Lettél… ... s
                                           Ezernyi nem tűnő gondolat…
                                           Köszönöm, hogy megtaláltalak.

                                           2005.02.14.

                                   Bátyámhoz
                                           (élt 49 évet, mh: 2005.03.03)

                                           Midőn leszáll a késő este,
                                           S eljönne a pihenés ideje,
                                           Az ágyam ki akar vetni,
                                           Nincsen rendben velem semmi.

                                           Agyamban ott dobolnak
                                           Édesanyánk zavart szavai:
                                           - Drága kicsi babám...
                                           - Miért hagytál el engem?

                                           Bárcsak soha ne kellett
                                           Volna hallanom ezeket!
                                           Gyomrom görcsbe rándul,
                                           Sírásom elered...

                                           Sok bajom közepette
                                           Miért is engedtem el kezedet?
                                           Drága bátyus...
                                           Betarthattad volna intelmeimet!

                                           Gyere vissza jó anyánkhoz,
                                           Enyhíteni szörnyű fájdalmán!
                                           Bújj hozzá, simogasd meg arcát,
                                           Hogy megtalálja lelke nyugalmát...

                                          2005.03.11.

                            Egy gondolat

                                   Ősi ódák, dicső költemények,
                                   Hívjátok a szegényt sose múló kéjre,
                                   Másra itt már úgy sincs nagyon sok esélye.

                                   2005.04.05.

                                 Oltalom

                                         Kezed többé nem engedem.
                                         Költözzön lelkünkbe béke,
                                         Nyugalom, mely örökre kitárja 
                                         Szívünk résre nyitott kapuját.

                                         Szemem tüze új erőt
                                         Élesszen fel benned,
                                         Ne félj most semmitől...
                                         Szárnyaim védenek.

                                         A szél hárfa hangját hozza
                                         A felhők tengerén át,
                                         Kelj fel! S gyere hozzám,

                                         Pihenni fájdalmas utadat,
                                         Mit megtettél egy pillanat alatt,
                                         Szívem kísérte szabadulásodat.

                                         2005.04.22

                                 Függőségben

                                         Bűzös hulladék közt
                                         Lövöd
                                         Hülyére magad…
                                         Milyen jó…! S bekattan agyad.

                                          Elfutnának
                                          Az utcák,
                                          Mikor meglátják
                                          Holtfehér arcodat,
                                          S elfutnak az emberek,
                                          Mikor őket üldözőbe veszed.

                                          Valahogy pénzt gyűjtesz
                                          Egy újabb lövésre…
                                          S nem látod be még,
                                          Hogy salakodon ér a vég.

                                          2005.06.24

 Elfelejtett igazolvány

                                             Lassan bandúkolok,
                                             A garázsom felé,
                                             Fejemben verssorok...
                                             Mind az enyészeté.
 
                                             Feltámadnak a fák,
                                             Zizegnek a levelek,
                                             Szúnyogok próbálják
                                             Leszívni  véremet.

                                             Mögöttem körmök verődése hallik,
                                             Hátranézek, de nem látok semmit.
                                             Valami követ engem... érzem...
                                             Felgyorsítom ezért léptem.

                                             Egyre sötétebb lesz az út,
                                             Úgy érzem már nincsen kiút,
                                             A lábamon egy ütést is érzek
                                             Most gyorsítok be csak végleg. 

                                             Megérkezem, keresek vadul, 
                                             Lábam kitámaszt, a kulcs fordul,
                                             Ajtó nyílik, kapcsoló...? Kattan,
                                             Pár bogár azonnal bepattan.

                                             Ajtót csukd be azon nyomban!
                                             Igazolvány...? Zsebben is van.
                                             A KÖRÖM ismételten neszez,
                                             Egy kicsit ezért megdermedek.

                                             Majd hosszú ideig fülelek,
                                             Körmök távolodnak... Ügyesek...
                                             Óvatosan kinézek, semmit sem látok,
                                             Ajtó bezár, s hazáig már meg nem állok.

                                             Időnként azért hátra-hátra nézek,
                                             Sehol senki, az ablakokban fények.
                                             Pechemre az eső is elered,
                                             S csuromvizesen hazaérkezek.

                                             2005.07.10

                                     Utódomnak 
                                              (S mindenkinek Magyarországon)

                                              Óvatos légy
                                              Vándor,
                                              Aki
                                              Követsz engem.
                                              Oly hellyel
                                              Dobott meg
                                              Jövőd,

                                              Amit

                                              Lehet megbánsz, s
                                              Amidőn rájössz rosszul döntöttél
                                              Igyekezz, s ne habozz
                                              Nagyon
                                              Gyorsan a
                                              Tettek mezejére lépni, míg
                                              Óvatlanul
                                              Lehet késő lesz.

                                              2005.07.21

                                    Mondd...

                                             ...  bolond sorsom
                                             Mit akarsz tőlem?
                                             Miért dobálsz koszos
                                             Elnyűtt rongyként engem?

                                             ... mit vétkeztem ellened?
                                             S miért is nem engeded
                                             Nyugodtan felnevelnem
                                             Két tanuló gyermekem?

                                             S ... el nekem azt is! 
                                             Miért dönthet mindig,
                                             Ki örökkön a mohóságnak él?
                                             S nincs benne semmi emberségesség...

                                             2005.07.26

                                Mámor

                                        Mákgubókból fehér lé csordul,
                                        Arcod lassan szellemmé torzul,
                                        Kezedben az élet már kicsorbult,
                                        Nincs miért küzdj, és agyad elborul...

                                        Rózsaszín felleg mámorod,
                                        Pálmának látja a mákot,
                                        S már nagyívben leszarod
                                        E kegyetlen világot.

                                        2005.07.31