ÁLOMKÉP

                           Szeretném  feledni színemet, 
                                  Szeretetre nevelni gyermekem, 
                                  Szeretnék új életre kelni,  
                                  Egyszerű emberként  
                                  Végül megpihenni. 

                                   2002.

                   VÉG
 
                        Messzi távolból felröppenő sugárkeselyű, 
                        Ha csőrét kitátja, az élet kipusztul. 
                        Anyák csitítanák gyermeküket, de minek? 
                        A dögsugár, csak a házakat hagyja meg. 
                        Bizonyságul, valamikor volt élet a Földön, 
                        Az ember megunta, s kipusztította önnönmagát. 
 
                        2002.

                                 TŰNŐDÉS
 
                                         Eltűntek az édes álmok 
                                         Nem látok mást,  
                                         Csak véres valóságot. 
                                         Túllépsz állat voltodon? 
                                         Zsigerekben túrás helyett, 
                                         Nyaralhatnál már a Holdon. 
 
                                         2002.11.05

                               BÁBEL
 
                                      Dallamok szárnyain 
                                      Lebegve szállok, 
                                      Lehunyt szememmel 
                                      Látok egy távoli világot. 
                                      Bábeli zűrzavar tölti  be a teret,
                                      A terített asztalról 
                                      Bőven jut mindenkinek. 
 
                                      2002.11.11

                     HÁBORÚ RÉME
 
                          Sötét felhőket gerjeszt a gyűlölet, 
                          Feszülő inak mélyén a félelem remeg. 
                          Nem számít a kín, az ártatlan halál? 
                          Meggyalázott emberek vére hull majd ránk. 
 
                          2003.02.01

                    KÖNNYEIM
 
                        Mostanában megtörténik velem, 
                        Ülök a képernyő előtt, s előttem 
                        A háború szörnyű képei pörögnek,  
                        S érzelmeim bennem, a felszínre törekednek… 
                        Vasmarkok szorongatják torkom, 
                        A szememben könnyek gyűlnek… 
                        Erősnek kell lennem! 
                        S így takargatom szeretteim elől: 
                        Ne vegyék észre gyengeségemet... 
 
                        2003.03.28

                        REMÉNY?
 
                              A remény mindennap újra kél? 
                              Sok ember mindennap ezen él. 
                              Sorsuk millió szívet megdobogtat, 
                              De tenni bizony nem tudnak sokat. 
 
                              Hisz nékik is csak kevés adatott, 
                              Ki tehetne az lopja el a falatot. 
                              Sohase add fel a reményt! 
 
                              Az éhezés húsodat csontodra aszalja, 
                              Megvénül arcod, felpüffed hasad,  
                              Büszkesége lettél volna Auswitznak. 
                              Sohase add fel a reményt! 
 
                              Múltad nemsokára véget ér, 
                              S része leszel a nagy körfolyamnak, 
                              Tetemeden dögkeselyűk marakodnak. 

                              2002.08.11